Ezeket a verseket én írtam, kérlek ne tegyétek őket más honlapokon közzé az engedélyem és a nevem feltüntetése nélkül.
Ezt egyik szerelmes, de magányos estémen írtam. Volt még egy pár, de azok elvesztek.
Ha Ámor nyila eltalálja szívemet,
Vér helyett boldogság tölti meg a lelkemet.
Milyen mennyei is volna,
Ha ez az érzés örökké tartana!
A téli táj átvitt értelemben. Csak aki érti. :))
A foszforszerű hó fényes tükrében
Egy sötét délután is világos minden,
Csak várni kell és látni lehet a tájat,
A tájank minden fáját, száraz lombokat,
Egyre kisebbedő furcsa formákat,
Látni lehet a kísértetiesen
Mégis csodásan szép árnyas házakat.
Egy vers a fantáziáról és annak visszaszorításáról.
Gondolatban messze járok de tudom,
Tovább nem mehetek,mert ez egy álom,
Melynek fényévnyi útját egy perc alatt
Rideg valósággá kell változtatnom,
És így inkább nem megyek messzebbre már,
Pedig ez a messzi táj most is rám vár,
De itt kell maradnom hagyom álmaimat,
Élem tovább messzi valóságomat.
Egy kissé depressziós vers, amely az emberi életet egy szőlőtőke kissé eltúlzott életéhez hasonlítja:
Sziklafalra kúszva szőlőhajtás tört a magasba,
Rövid életének talán ez volt egyetlen célja,
Messzi égen elérhetetlen álmokat kergetni,
Sötét árnyakat a végtelenségig kerülgetni.
De azt még ennek a hajtásnak is tudnia kéne,
Hogy a földre mindig visszahúzza szomorú szíve,
S hogy az összes árnyat sem fogja tudni kikerülni,
Az Égikirály sem fog napfényt szolgáltatni neki.
Így álmai után sem fog tudni nyújtozkodni,
Fehér bárányfelhőkhöz nem tud semmi utat törni,
Azok csak vígan kacsintgatnak le rá,
Rügyei elszáradtan, csalódottan csüngenek hát.
Pszichológiáról:
Annyian mondták már az igazságot,
Én elismertem, de folytattam a gazságot.
Csúf gondolatok jártak a fejemben,
Olykor úgy is éreztem, hogy beleőrültem.
Furcsa, hogy egy nap alatt mi történik,
Mennyi minden, ami elfelejtődik.
Vagy mégsem? Lehet, hogy mégiscsak
Oda kerül, ahol még az éles szem is vak?
Lehet, hogy csak elássuk valahová,
És többet már nem is gondolunk rá.
Pedig mennyire logikus is ez az egész,
Megértheti minden emberi ész,
Gyógyírt és tudást szerezhetünk általa
Minden nyomorúságos bajunkra,
Csak nem elásni kéne, mert attól még ott marad,
Hagyd inkább, hogy kitörjön, tombold ki magad,
Hogy elméd minden sebtől mentes maradjon,
Semmi maradandó ott ne ragadjon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
